EnglishA neonreklám jellemzői
A neonreklám a reklámozott márka imázsának építésére, illetve a márkaismertség fenntartására alkalmazott közterületi médium. Minimálisan egy évre bérelhető, de gazdaságossági megfontolásokból az ügyfelek általában 3 – 5, illetve 6 évre veszik igénybe.
A neonreklám hatását főleg az esti órákban fejti ki. A helyszínek forgalmas útvonalak, terek mentén találhatóak, ahol jelentős autós és gyalogos forgalom halad át. Egy hosszú távra (több évre kihelyezett) neonreklám beleégeti az adott márka nevét a helyszínen rendszeresen áthaladó fogyasztó tudatába.
Az oldalneon reklám
A klasszikusnak mondható háztetőkön elhelyezett neonreklámok speciális válfaja az oldalneon reklám. A hagyományos tetőneonokkal szemben az oldalneon a következő többletszolgáltatásokat biztosítja: két oldalas (mindkét irányból érkező forgalom észleli, ezáltal jóval nagyobb kontaktusszámot produkál) közelebb helyezkedik a forgalomhoz (főleg az autós forgalom szempontjából fontos, hiszen jóval hosszabb ideig rálátni) a reklámozott márka imázsának erősítése mellett irányjelzőként is kiválóan használható.
A Budapesti neonreklámok megjelenése és története
„Az 1970-es pártkongresszuson határozott úgy a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetése, hogy Budapest világvárosi jellegének növelése érdekében színes neonreklámokkal kell teleszórni a legfrekventáltabb fővárosi utak mellett álló házak tetejét. A szocialista gazdaság groteszk szabályaitól eltorzult és egyébként is csökevényes magyar marketing ezután éveken át ontotta az olyan óriási neonhirdetéseket, amelyek tulajdonképpen nem is reklámoztak semmit, mégis ott villogtak a legforgalmasabb csomópontok felett. A “Vegyen készruhát!” vagy éppen a “Mozgó járművön mindig fogódzkodj!” feliratú neonok pár év alatt mindennapjaink részévé váltak, és több száz hasonló hirdetéssel együtt szinte uralták Budapest utcaképét.
Egészen addig, míg a rendszerváltáskor a köztéri reklámok is megtapasztalhatták a piacgazdaság vastörvényeit. A megszűnt állami vállalatok értelmetlen hirdetései csendben pusztulni kezdtek a háztetőkön, a legforgalmasabb helyen lévők pedig hamar átadták a helyüket az új reklámoknak.”
(forrás: Kreatív)
